- Mv.: Csak szex és más semmi. Sikerfilm. Közelebbi bontásban vígjáték és magyar, még közelebbiben alaposan megírt forgatókönyv, jó dialógusok és persze kitűnő színészek. Ez utóbbit említeni is fölösleges, mindig kitünőek. Az egyik főszereplő Schell Judit, aki most nemcsak ennek a filmnek az okán a vendégünk. Kezicsókolom. A rendező, Goda Krisztina, akinek ez az első filmje egyébként, végigfuttatta magát a castingon?

- Schell Judit, színművésznő: Hál'istennek nem.

- Mv.: Miért mondja? Talán nem szereti a castingot?

- Sch.J.: Hát nem igazán, vannak jobbfajta castingok. Illetve én is castingoltam, de abban a minőségben, hogy én már biztos befutó voltam és csak hozzám jöttek férfi kollégák, akik tulajdonképpen egy szereplőválogatáson vettek részt és én voltam a partnerük. Úgyhogy ez egy jobb minőség volt, mintha én is ott.

- Mv.: Mit utál abban a castingban? El tudom képzelni, hogy az egy eléggé utálatos dolog.

- Sch.J.: Egyrészt abban a szituációban nem tud úgy az ember szerepelni vagy valamilyen minőséget létrehozni, mint akár egy forgatáson vagy színházban, vagy próbafolyamatban. Nagyon-nagyon furcsa helyzet egy ilyenfajta megmérettetés. Úgyhogy én nem szeretem ezeket a helyzeteket, én jobban szeretem, ha a filmrendezők is eljönnek színházba és ott esetleg egy kellemes estét eltöltenek.

- Mv.: Világos. Első pillanatásra ennek a film címének az alapján az ember arra gondolna, hogy megint valami szingli film, mint amilyen a Teréz anyu volt, amelyben szintén tetszett ugye szerepelni. A maga karaktere itt is egy egyedülálló nő, egy dramaturg, aki újsághirdetéssel keres férfit szexistennő, negatív AIDS-teszttel szexpartner keres. Ez a jelige. Amikor meghallotta, hogy mit játszik, nem mondta, hogy Jézusom már megint?!

- Sch.J.: Nem, nem. Ilyet még nem játszottam, sőt ez az első főszerepem nagyjátékfilmben, kitünő volt szerintem a forgatókönyv, már én, amikor kb. négy évvel ezelőtt olvastam először ezt akönyvet, már akkor is nagyon tetszett, utána meg nagyon sokat módosult ez a könyv. Hál'istennek bizonyos részek kikerültek belőle, bizonyos részeket megerősítettek a Krisztáék a forgatókönyvben, a Divinyi Réka volt még és a Heller Gábor a társ-forgatókönyvíró.

- Mv.: Néhány csokolózás Csányival, kivettek belőle, vagy beletettek inkább? Azt mondja némiképpen változott.

- Sch.J.: Jaj, hát nem ilyen szinten mozdult el a könyv, úgyhogy nem, éppen ezt a szinglivonalat egy kicsit gyengítették, és erősítették a szerelmi szálat és, hogy nem ez a férfigyűlölő szingli nő...

- Mv.:...hála Istennek nem az lett, tehát ez az előnyére vált a forgatókönyvnek ezek szerint.

- Sch.J.: Igen, és nagyon aktuális állítólag most ez a téma, hogy nők egyedül vállalnának gyereket.

- Mv.: Azt mondja, hogy először játszott főszerepet, én összeszámoltam eddig 12 filmben játszott, voltak benne rövidfilmek is, de figyelembe véve, hogy fiatal színésznőről van szó, ez azért elég nagy szám. Hogy a kamera szereti magát az teljesen nyilvánvaló, de magának a film micsoda? Pénzkereset, vagy megnyilvánulási, jelenlevési lehetőség?

- Sch.J.: Ó, hát nem kereset, nem pénzkeresetnek nevezném semmiképpen, hát biztos van olyan is, amikor az ember pénzkeresés céljából vállal el valamit...

- Mv.:...nem arról van szó, az különálló...

- Sch.J.: De azt hiszem egy ilyen nagyjátékfilmet nem nevezhetünk pénzkeresésnek, legalábis nincs annyi belőle, hogy bármit elvállaljunk, hogy már csak a pénz motiváljon minket. Úgyhogy hát, amikor az ember úgy dönt, hogy színész lesz, akkor azért hála Istennek ez is hozzátartozik a színészethez, nemcsak a színház, igaz, hogy most már egyre kevesebb film készül.

- Mv.: Hát játszik színházban is, négy darabban, a Nemzetiben, az az anyaszínháza és játszik a Radnótiban is. Lehetett volna persze mindez másképp is, hiszen maga versenytáncosnő volt 11 éven át, ez a legmegdöbbentőbb, amit magáról megtudtam, az is lehet főfoglalkozás, miért hagyta abba?

- Sch.J.: Ez a sors döntött így, én jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, és jelentkeztem a Táncművészetin a koreográfus szakra és felvettek a Színművészetire, és gondoltam, hogy oda azért mégis csak nehezebb bejutni és, ha még nem működik, akkor még mindig lehet belőlem koreográfus és táncos.

- Mv.: Igen. Mondja, mit versenytáncolt? Szóval csa-csa-csát, rumbát, bosszanovát?

- Sch.J.: Mindent.

- Mv.: Meg olyasmit, amit a Greasben láttunk John Travoltától, ilyesmiket?

- Sch.J.: Hát ők ott nem versenytáncoltak kifejezetten, én mindent, ez a 10 tánc, ez a klasszikus 10 tánc, öt sztenderd és öt latintánc.

- Mv.: Tudja, maga lebukott nálam, a filmben van egy jelenet, ebben a Csak szex is más semmiben, amikor egy zeneszerző, aki zenész, aki a színházban dolgozik, táncolni akar magával és maga azt mondja, hogy nem tudok táncolni. De ahogy maga megáll, abból látható, hogy itt egy táncossal állunk szemben. Tehát már megállni is úgy tud.

- Sch.J.: Köszönöm.

- Mv.: Hát mindenesetre ez a kiugrás a táncolásból nagyon sikeres volt, a diploma után öt évvel már Jászai-díjat kapott, mégis azt olvastam egy interjúban, hogy minden évben egyszer elgondolkodik azon, hogy nem kéne-e ezt a színészkedést valahogy abbahagyni? Mivel van baja?

- Sch.J.: Nincsen bajom semmivel, csak mivel annyi mindent nem próbáltam még ki az életben, úgyhogy nem tudom, hogy miben tudnék még esetleg teljesíteni. Hát nem tudom, általában azért ez rájön a színészekre évente, vagy ötévente, vagy tízévente, hogy valami más területen is kipróbálni magát, és azt hiszem nagyon sokan ki is próbálják sok kollégám elment külföldre próbálkozni, lehet, hogy nem is színházzal, hanem egy egészen másik szakmával foglalkozni vagy kipróbálni esetleg. Eléggé zárt ez a kör, egy nagyon zárt világ, úgyhogy néha egy kicsit kikacsingatna belőle az ember.

- Mv.: A lapok azt írják magáról, hogy nemzedéki színésznő, generációjának hőse, idolja, érez ilyesmit magában?

- Sch.J.: Ó nem, hát ezt a külső szemeket én nem, lehet, hogy másról én is gondolnék ilyeneket, de magamról nem.

- Mv.: Milyennek képzeli el magát azon kívül, hogy színésznő akar lenni, eljátszani film- és színházi szerepeket? Tényleg egy kicsit ennél többre is gondol néha? Hogy megtestesít valamit? Ami más.

- Sch.J.:Hát, nem is tudom, igazából nem is volt az olyan régen, amikor színésznők megtestesítettek valamit, nagyon felnéztünk, bálványoztunk színészekre, színésznőkre, színészkirályokat, most egy kicsit elcsúszott ez, hogy ki, mit testesít meg a mai világban, úgyhogy nem tudom, hogy én meg tudok-e testesíteni valamit, ha én nagyon jó, ahogy eddig jó darabokban játszom, jó előadásokban, esetleg még jó filmeket csinálok ezen kívl, akkor én már meg vagyok elégedve.

- Mv.: Most ki fog belőlem bújni a bulvár újságíró, bocsánatot kérek, tudom, hogy elvált, de a kisfiát nem egyedül neveli, férjhez menni azonban még egyszer nem nagyon akar. Kedveli ezt az életet? Jól mondtam? Vagy nem egészen?

- Sch.J.: Hát ki tudja, mit hoz a jövő.

- Mv.: Miért kedveli ezt az életformát?

- Sch.J.: Nem mondtam azt, hogy soha, azt nem mondtam ki, hogy soha nem megyek férjhez.

- Mv.: Miért kedveli ezt az életformát? Úgy látszik, hogy ez kedvező így magának. Nem szingli...

- Sch.J.:...én párkapcsolatban élek most is, úgyhogy az, hogy nem mentem még hozzá a páromhoz, az lehet, hogy csak idő kérdése.

- Mv.: Tudja, semmi nem úgy van, mint régen, régen befutott sikeres színésznőknek befutott sikeres szerzők írtak darabot. Ez ma valamiért nem szokás. De, ha mondjuk szokás lenne, akkor maga kivel iratna ilyen darabot és miről szólna az?

- Sch.J.: Hú, hát ebbe még nem gondoltam bele, nem tudom, most lett volna erre egy lehetőség, igaz, hogy nem, tulajdonképpen az Ankonai szerelmesek a Radnóti Színházban az majdnem így készült, azt a Vajda Katalin írta a Valló Péterrel, régi ilyen olasz komédiák alapján és a társulatra írták. Úgyhogy én akkor egy ilyen vörös dögös házvezetőnő lett belőlem, tulajdonképpen azzal is nagyon szép sikereket értünk el, azzal az előadással. Most a Hamvai Kornél készült egy új darabbal, a Vesztegzár a Grand Hoitelben, a Rejtő-regényből írt egy színdarabot, igaz, hogy nem nálunk mutatják be először, hanem azt hiszem Kaposváron, de úgy tudom azért a Nemzeti Színház színészei voltak szem előtt, amikor...

- Mv.:...maga is benne lesz?

- Sch.J.: Nem tudom, mert ez nem nálunk készül el először.

- Nv.: Schell Judit, gratulálok ehhez a filmhez és köszönöm szépen, hogy itt volt.

Forrás: OBSERVER