Kontroll
Bulcsú – Csányi Sándor
Maci – Balla Eszter
Muki – Pindroch Csaba
Tibi – Nagy Zsolt
Lecsó – Badár Sándor
Professzor – Mucsi Zoltán
Béla – Kovács Lajos
Gonzó – Mihályfi Balázs
K – László Zsolt
Gyalogkakukk – Mátyássy Bence
Feri – Kulka János
Öltönyös- Cserhalmi György
Főnök – Scherer Péter
Laci – Nádasi László
Árny – Szabó Győző
Aba Botond: A most következő filmalkotás fiatal művész munkája, akit szeretnék barátomnak tudni, bár nem régen ismerjük egymást. Mint hosszú beszélgetéseink alkalmával kifejtette, őt a rossz és a jó küzdelme foglalkoztatja. Amit játékfilmében ábrázol, az fikció, egy fiktív föld alatti világ. Sem maga a helyszín, sem az ott történő események, sem az események szereplői nem köthetők a BKV-hoz, mert univerzális gondolatokat tükröznek. Sokan óvtak attól, hogy a budapesti metrót átengedjük a forgatáshoz. Féltek attól, hogy a filmben lejátszódó jelenetek és szereplők rossz fényt vetnek társaságunkra. Én ezt másként látom. Büszke vagyok arra, hogy egy első filmes rendező munkáját segíthettük azzal, hogy a Metró különleges atmoszférájú helyszíneit a művész rendelkezésére bocsájtottuk. Meggyőződésem, hogy a nézők el tudnak vonatkoztatni a konkrét helyszínektől, és a szereplőket sem azonosítják a BKV ellenőreivel, hiszen a világ, amelyben a cselekmény lejátszódik, nyilvánvalóan szimbolikus.
Spicces nő egy pezsgősüveggel bajlódva és magában átkozódva lejön a mozgólépcsőn (közben elhalad a metróbulit reklámozó plakát mellett), majd egy pillanatnyi áramkimaradás után belökik a metró alá, s csak a cipője marad a peronon.
Bulcsú a földön fekszik, majd felébred, s elkezd az orra vérezni. Egy szerelvény érkezik, melyből kiszállva egy üvegszemű férfi rákiált:
Férfi: Figyelj öreg, vérzel!
Bulcsú utána indul, és megállítja.
Bulcsú: Mit mondott?
Férfi: Hagyjon engem békén!
Bulcsú: Mit mondott…? Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni ellenőrzésre! (Felveszi a karszalagot.)
A férfi megmutatja.
Bulcsú: Mit mondott?
Férfi: Vérzik az orra.
A férfi elmegy, majd Bulcsú a felette lévő biztonsági kamerába néz:
Reggeli a büfénél. Muki ketchupos sültkrumplit eszik, Professzor az asztalnál cigizik, Tibi mellettel ül.
Professzor: Undorító, amit művelsz!
Muki: Mi van?
Professzor: Hogy tudod lenyelni ezt a szart kora hajnalban?
Muki: Mit számít az Neked, mi?
Professzor: Semmi, csak idejében szólok, hogy ez a rengeteg zsír kész életveszély. A telített zsiradék lerakódik az artériádban, és nem hagyja, hogy kiáramoljon a vér a szívedből.
Muki: Reggelizem, hé, haggyá’ má’ békibe!
Professzor: Jól van, a te szíved, azt csinálsz vele, amit akarsz!
Muki: Azt! Mi közöd hozzá?
Professzor: Semmi… Semmi közöm hozzá, ha szétpukkad a szíved…Hát a te szíved, pukkanjon szét…
Muki: Basztatlak én a sok büdös bagó miatt? Nem! Te basztatsz engem egyfolytában, megállás nélkül…
Professzor: Nyugalom, én csak jót akartam! Sajnálom… (Tibihez) Nézd meg, vannak emberek, akiken nem lehet segíteni!
Muki: Állandóan basztat…
Professzor: Figyelj, én csak jót akartam! Nem kell felkapni…
Muki: (Ordítva) Nem kapom fel a vizet! Mit ütöd az orrod más dolgába!
Professzor: Begurul és felkapja a vizet…
Muki: Mit égetsz itt mások előtt? Amióta megismertelek, állandóan basztatsz…
Professzor: Nem megmondtam, hogy felkapja a vizet…
Muki: Nem bírod ki, hogy ne a tied legyen az utolsó szó… nem bírod ki… Összecsuklik, feje a kajába esik.
Tibi: Mi van vele?
Professzor: Semmi… elaludt. Hagyjad, hagy aludjon!
Tibi: De… meg fog fulladni…
Professzor: Dehogy… had aludjon! Látod, ez is azt bizonyítja, hogy igazam van. Muki a környezete produktuma. Ha agresszív emberek vesznek körül, akkor előbb-utóbb magad is agresszív leszel.
Tibi: Ez így olyan, mint egy… ilyen ördögi kör.
Professzor: Pontosan! Nézd meg Mukit!
Lecsó jön…
Tibi: Érzed ezt a szagot?
Lecsó: (Messzebb, lökdösődve) Menj má’ arrébb… a picsába…
Odaér hozzájuk, leül.
Lecsó: Szevasztok! Majdnem elkaptam a kis genyót, de meglépett.
Professzor: Lefújt megint, mi?
Lecsó: Nem, nem fújt le. Nem vett észre.
Professzor: És akkor miért nem kaptad el?
Lecsó: Megpróbáltam elkapni, már a markomban volt. De ez olyan, mint egy ördög, bazdmeg, hátul is van neki szeme. Ennyi.
Professzor: Ennyi?
Lecsó: Ennyi, miért, mit vársz?
Tibi: Kiről beszélsz?
Lecsó: Á, bazdmeg, a Gyalogkakukkról.
Tibi: Ki az a Gyalogkakukk?
Professzor: Te mióta dolgozol idelent?
Tibi: Két hete.
Professzor: És még nem találkoztál vele?
Tibi: Nem!
Lecsó: Hol van a Bulcsú?
Professzor: (Az órájára pillant.) Az Istenit!
Tibi: Ki az a Gyalogkakukk? (Lecsó és Professzor felállnak, és elmennek) Várjál már, hallod? Ki az a Gyalogkakukk?
Tibi is utánuk megy, de először még fordít egyet Muki fején.
Tibi: Várjál már! Hallod?
Ellenőrök megbeszélése. Mindenki beszélget, a főnök perceg a pálcájával. Az óra üt egyet, majd a főnök feláll egy sámlira a tábla elé, s kiabálni kezdi:
Kisfőnök: Na akkor egy kis figyelmet kérek! (Senki nem figyel rá, majd jó erélyesem: ) Mondom egy kis figyelmet kérek!!!
Gonzó csapata, nyugati vonal. Tamás! Északi vonal felső szakasza. Csabáék a vonatokat dolgozzák meg, a keleti vonalon. Róbert a nyugati vonalon lép akcióba. Csabáék az északi vonal felső szakaszát szállják meg. Tamás az északi vonal felső szakaszára megy…
Közben bejön Bulcsú, leül társai mellé.
Professzor: Hol a francban voltál?
Bulcsú: Elaludtam... Muki?
Professzor elmutogatja, ahogy Muki összecsuklik. Halkan nevetnek.
Kisfőnök: Róbert, te vidd az embereidet a…(Bulcsúékhoz) Bocsánat, hogy zavarok! Ti miért nem mentek inkább busszal dolgozni a többi balekkal? Különben is, a múltkori ügy óta, ha jól tudom, még egy dobásotok van! Lehetne annyi eszetek, hogy befogjátok a szátokat, amikor én beszélek! Különben is, Muki hol a fenében van?
Bulcsú: Éppen ezt próbáltam kideríteni…
Kisfőnök: Te velem ne feleseljél, jó!? Fogd a maradék embereidet, és lássatok munkához a déli vonal alsó részén!
Beszélgetés, nevetgélés.
Kisfőnök: Csönd legyen! Tegnap este megint leugrott valaki… A nagyfőnököknek odafent nagyon nem tetszik a dolog. Ez már a hetedik ebben a hónapban! A nagyfőnökök aggódnak, hogy rosszat tesz a metró imázsának. Pedig mi nem tehetünk róla, hogy az utasok inkább a vonat alá ugranak, mint felszállnak rá. Mivel hivatalos intézkedés nem történt, a helyzet némiképp bonyolult, úgyhogy azt kérik, segítsünk… Ha véletlenül valaki a szemünk láttára ugrik, vagy még jobb, készül a vonat alá ugrani, próbálják megakadályozni!
Tibi: ( A csapatnak) Ezt hogy érti?
Lecsó barátságosan fejbekólintja.
Kisfőnök: Ja, apropó: imázs. Kérem szépen, a nagyfőnökség bevezet egy új egyenruhát, hogy némiképp javítsa az ellenőrök megjelenési színvonalát. Kérem szépen ez így néz ki (egy bőrkabát a kezében): karszalag ugrik, helyette egy lecsatolható vállpánt lesz, itt látható az embléma, és ide lehet elhelyezni a fényképes igazolványt a fólia alá. Az egyik ellenőrcsapatunk abban a megtiszteltetésben részesül, hogy először ők próbálhatják ki az új egyenruhát. Ez a csapat pedig a legjobb csapat: Gonzóék! Bravó Gonzó! ( csak Kisfőnök és Tibi tapsol, de Lecsó lecsapja Tibi kezét, és a középsőujját mutatja Gonzónak). Na mire várnak? Lelépni!
Mindenki kimegy, egyedül Laci marad elég szárnyaszegetten, de Bulcsú visszaszól az ajtóból:
Bulcsú: Laci!
Laci: (zavartan) Igen?
Bulcsú: Jól vagy?
Laci: (nem túl meggyőzően) Istenien! Alig várom, hogy dolgozhassak!
Bulcsú: Biztos?
Laci: (csak hümmög)
Bulcsú kimegy, a következőket már nem hallhatja:
Laci: Bulcsú!?
Kisfőnök: (ordít) Ennél az asztalnál ülve fogod a jegyeket ellenőrizni? Húzzál már innen kifelé! (kimegy)
Béla iszogat, szerencsétlenkedik az öngyújtóval a peronon, Muki megjelenik ketchupos fejjel:
Muki: Mi a dörgés Béla bátyám?
Béla: Hogy vagy, Muki?
Muki: Micsoda szar nap ez a mai! S még el sem kezdődött igazán!
Béla: Valami van az arcodon, fiam! Tessék! (egy zsebkendőt nyújt át)
Muki: Mi ez? (Egy autóroncsra mutat, felette egy tábla ezzel a szöveggel: „Ha iszik, ne autózzon, jöjjön le, és metrózzon! Baráti tanács a metrósoktól!”)
Béla: Figyelem-felkeltés.
Muki: Nem láttad a többiket?
Béla: Csak Gonzót meg a haverjait.
Muki: Ó, az milyen pali… Állandóan a haját nyalogatja, azt hiszi, hogy ő a király. Tudod hogy vették fel?
Béla: Igen, tudom.
Muki: Nem szeretem az ilyeneket.
Béla: Pedig ők az átlag, mi vagyunk a kivételek!
Muki: Mintha ő jobbat szarna, mint én. A jobb szagút.
Béla: Mondd csak fiam, te szereted szagolni a saját szarodat? Hm?
Muki: …Megkeresem a többieket! Akkor nyomjuk Béla bátyám?
Béla: Nyomjuk! (Pacsit adnak, Muki elmegy)
Hangosbeszélő: Figyelem, az egész metró területén tilos a dohányzás!
Béla eldobja az égő cigit. Iszik egy kicsit, majd beszáll a metróba, de kijön vissza, és rákiabál az utasokra:
Béla: Szálljanak már be vagy ki! Nem várhatok itt estig!
Az Árny - ugyan olyan ruhában, mint Bulcsú - csuklyával a fején megint belök egy férfit a metró alá.
Mentősek, takarítók szedik össze az áldozat darabjait a sínek közül. Bulcsú és csapata ott állnak, és nézik, közben szotyiznak.
Takarító: (társának, miközben a hulladarabokat rakják bele egy zacskóba) Fogod a hagymát, apróra vágod, és akkor olajban megpirítod szép barnára. Utána hozzá kell tenni a paprikát, össze kell… csak itt kell vigyázni, mert hogyha forró olajba teszed, baromi keserű lesz a paprika. Utána beleteszed a körmöt, felöntöd vízzel, úgy, hogy ellepje…
Bulcsú: (csapatának, de a mentős ránéz) Nem hittem volna, hogy a mi munkánknál is van szarabb…
Takarító: Csak arra kell figyelni, hogy amikor elpárolog a víz, újra utána kell tölteni, akkor lesz olyan jó szaftos a pörkölt.
Tibi: (jön)
Professzor: Jobb, ha nem nézel oda, fiam!
Tibi hányni kezd, lehányja Professzor cipőjét, majd a vállát is.
Professzor: Semmi baj, ha gondolod, le is hugyozhatsz! Nyugodtam hányd le a vállam is… Erről még beszélünk, fiam!
Lecsó oldalra néz, látja közeledni az Nagyfőnökséget.
Lecsó: Ajaj, jön a Gestapo!
Professzor: Már csak ők hiányoztak! Majd azt mondom nekik, hogy leszart a madár!
Megérkeznek.
Kisfőnök: Hát ti? Ha?
Bulcsú: Éppen szálltunk be a metróba.
Kisfőnök: És láttatok valamit?
Bulcsú: Nem, csak hallottuk a kiabálást.
Kisfőnök: Mi az Istent kerestek itt? Akartok velük beszélni? Ha? Na!
Elmennek, de az egyik öltönyös és Bulcsú összenéznek.
A mozgólépcsőn mennek lefelé.
Bulcsú: (Professzornak) Gondolod, hogy meghallotta?
Professzor: Ki?
Bulcsú: Hát a mentős!
Professzor: Mit foglalkozol vele?!
Lecsó: Mindennél van rosszabb.
Bulcsú: Igen?
Lecsó: Igen! Például ha te vagy az öngyilkos…
Muki észreveszi őket, alulról szalad fölfelé vidáman.
Muki: Hé!
Bulcsú: Itt a Muki!
Lecsó: Jó reggelt!
Muki: (Bulcsúnak) Má’ megint nem vótá büfézni reggel!
Bulcsú: Elaludtam.
Muki: Hívtalak este!
Bulcsú: Nem voltam otthon!
Muki: Nem voltam otthon? Mázlista! Fizettél érte?
Az aluljáróban Gonzó és csapata megszólítja Bulcsúékat:
Gonzó: Jegyeket, bérleteket kérném!
Muki: Nem veszünk semmit, köszi!
Gonzó: Annyira hülyék vagytok, hogy bérletet kellene vetetni veletek!
Bulcsú? Sínezünk ma este?
Bulcsú: Ez kihívás volt?
Gonzó: Igen! Beszartál?
Bulcsú: Én nem szartam be, én már háromszor megcsináltam. Te vagy az amatőr!
Gonzó: Érdekes, hogy ezt mondod, mert én még sohasem láttam, hogy megtetted volna. Ami azt illeti, még senkit se láttam. Mese az egész!
Muki: Én már láttam!
Gonzó: Csak álmodtad, Csipkerózsika! Menj szépen, szunyókálj egy kicsit, hülye gyerek!
Muki: Anyáddal szórakozzál, majom!
Gonzó csatlósa: Te vagy a majom, te majom!
Bulcsú: Mikor?
Gonzó: Ma este.
Bulcsú: Válaszd ki az útvonalat!
Gonzó: Nem. Te válaszd ki!
Bulcsú: Legyen a keleti vonal, 5. megálló. Az a leghosszabb.
Gonzó: Oké.
Elvonulnak, de Lecsó még visszaszól:
Lecsó: Szaros seggű páviánok!
Bulcsú és csapata a peronon, várják a szerelvényt.
Tibi: (Professzornak) Hallod? Mi az a sínfutás?
Professzor: Ide figyelj, beszélnünk kell, Tibor!
Tibi: Jó, jó!
Professzor: Az a helyzet, hogy lehánytad a cipőmet, igaz?
Tibi: Ó, nagyon sajnálom! (nevet)
Muki „bűvészmutatványokat” mutat be, Bulcsú ülve figyeli.
Professzor: Figyelsz? Mit röhögsz, mi?
Tibi: De, figyelek!
Lecsó megállít egy lányt:
Lecsó: Pillanatra, bocsi!
Lány: Hagyjál békén!
Lecsó: Csak egy szóra…
Lány: Hagyjál békén…
Professzor: Mit csináltál, mielőtt idejöttél?
Tibi: Reggel?
Professzor: Nem ma reggel! Mielőtt idejöttél! Lejöttél ide, mit csináltál előtte?
Tibi: Nekem ez az első munkám.
Lecsó: Csak egy szót akarok mondani, csak egy szót!
Súg valamit a lánynak, mire az elkezdi a táskájával püfölni.
Lecsó: Nem mondtam semmit! Semmit nem mondtam olyat! Hülye állat! Nem mondtam semmi rosszat!
Mikor jön már az a kurva vonat?
Professzor: Tudod, mi a lényege ennek a dolognak?
Tibi: Nem.
Professzor: Fegyelem, éberség, kitartás. És mindenek előtt önuralom. (Tibi felhúzza a karszalagját) Fordítva vetted fel azt a szart! Egyébként is csak akkor vesszük fel, ha már a kocsiban vagyunk! Világos?
Tibi: Bocs.
Muki, látván, hogy jön a metró:
Muki: Jön a kukac!
Felkészülnek, de a metró nem áll meg mellettük, hanem csak később áll meg. Béla ittas, de észreveszi, és visszatolat:
Tibi: Hallod? Hova megy?
Béla: Ó, a kurva…
Mindannyian beszállnak, és elindulnak.
Bulcsú: Jó napot kívánok! Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni ellenőrzésre!
Tibi: Csókolom!
Ellenőriznek.
Bulcsú: Köszönöm.
Lecsó: Jó napot kívánok! Jegyet, bérletet legyen szíves ellenőrzésre!
Utas: (szorongva) Nem… Ez nem fontos most…
Lecsó: Micsoda?
Utas: Nem fontos most!
Muki leül egy csaj mellé, és a lábával lökdösni kezdi.
Muki: Jegyeket, bérleteket! Ó!
Csaj: Nincs.
Távol-keleti utasok makognak valami, fényképezgetnek.
Tibi: Nem… nem… nem… JEGY! J-E-GY-E-T!
Az utas odaad valamit Lecsónak:
Lecsó: Na neee szórakozzál velem!
Muki: Rosszul áll a szénád, hallod?
Csaj: Igen?
Professzor: Nem érdekel uram! Ha nincsen jegye, se pénze, akkor csekken kell befizetni, értse már meg!
Tibi: J-E-GY! T-I-C-K-E-T! ( A távol-keletiek csak nevetgélnek.)
Lecsó: Annál sokkal-sokkal fáradtabb vagyok, hogy én most nekiálljak lottózni… Most figyelj ide… (a jegy össze volt tépve)
Utas: Ne, ne, meghallják!
Lecsó: Kik hallják meg?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
