Egy másik nőnek:
Tibi: Álljon már meg!
Nő: Mit pofázik? Majd szólok az uramnak!
Tibi: Szóljál az uradnak, küldd ide! Küldd a Jóistent! Itt én vagyok a király! Szétharapom annak is a torkát, ha nincsen jegye!
Bulcsú egy siketnéma nőhöz és egy férfihez, akik csak mutogatnak:
Bulcsú: Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni! (csak mutogatnak) Ez nagyon régi trükk… A jegyeket kérem!
Professzor: Tibor, nem veszítheted el így a fejedet!
Tibi: Igen, de…
Nő: (messzebb tőlük, egy hatalmas darab, kopasz férfinak, az urának:) Az a rohadék, ott… Tibire mutat, majd a férfi Tibi felé indul dühösen.
Tibi: Most mi van?
Professzor: Nyugi, majd megdumálom… ( a férfinek: ) Nyugi, beszéljük meg!
Férfi: Ne magyarázz, húzz el innen! Pár másodperc múlva Tibi repül.
Muki: Mi a fasz baja van magának?
Férfi: A-a-a-aza-az…
Muki: Tudom, hogy ez a maga bérlete, de ez nem jó ide!
Bulcsú: Neve? Neve? Mi a neve? ( a férfi mutogat valamit) Mi a neve?
Férfi: De-d-ed-e---ede-
Muki: Nem jó ide, de nem jó ide! Mit mutogat nekem olyan bérletet, ami nem jó ide?!
Férfi: Hát-hátán-a-a---a-a—itt-itt…
Professzor egy öregasszonynak:
Professzor: Jegyeket, bérleteket legyen szíves!
Nő: (dulakodva) Engem hagyjon már elmenni, elmegy a metró… nekem sietnem kell!
Professzor: Ne szórakozzon velem, asszonyom!
Nő: Maga se velem! Úgy elátkozom, hogy elege lesz!
Professzor: Átkozzon el, csak adja ide a jegyét!
Nő: Átkozzam el!
Professzor: Persze!
Fehér port fúj rá, amitől Professzor prüszkölni kezd.
Lecsó egy drogosnak:
Lecsó: Jegyet, bérletet legyen szíves! (furcsán viselkedik) Légy szíves, a jegyedet mutasd meg nekem! Türelmes vagyok. (az elővesz egy injekciós tűt, és Lecsó felé szurkál vele a levegőben) Hülye vagy, bazdmeg? Szórakozol velem?
Férfi: A-a-a… Én-én-én…
Muki: Az ilyentől megy fel az agyvizem!
Lecsó: Ne szórakozz velem, bazdmeg! Takarodjál kifelé innen, mint a távirat! Szórakozol velem, bazdmeg? (elővesz egy fűrészt, és azzal kergeti el a drogos férfit) Húzz innen kifelé, mert elvágom a büdös-drogos kezed, azt a hátadba állítom!
Professzor: (egy férfinek) Jegyeket, bérleteket legyen szíves! (a portól letüsszenti a férfit)
Férfi: Paraszt!
Muki: Az ilyenektől elviselhetetlenül nehéz ez a munka! Az ilyen… (összecsuklik)
Bulcsú és Tibi a földön húzzák az eszméletlen Mukit.
Tibi: A zsír… az állatok sem esznek zsírt, főleg nem ennyit. Csúnya munka… (Bulcsú nevet) Hoppá! (elejtik Muki egyik lábát)
Bulcsú: Bocs!
Tibi: Bocs Muki!
Bulcsú: Odáig vigyük, tegyük le a padra… (leteszik)
Elindulnak visszafelé, mikor Bulcsú hirtelen meglát egy férfit papírtekercsekkel, rajztömbbel a kezében, mire Tibit ellöki maga mellől.
Tibi: Mi van?
Férfi: Bulcsú! Mi van már, nem akarsz megismerni? (kezet fognak, de egy nőbe beleakadnak) Jaj, bocs!
Bulcsú: Szervusz Feri!
Feri: Szia! Hogy nézel ki? Istenem, évek óta nem láttalak!
Tibi: (messziről kiált, de mivel nem figyelnek rá, elmegy) Hej!
Feri: Nem neked szól az a srác?
Bulcsú: (zavartan) Nem.
Feri: Egy ellenőr… Nincs jegyem. Neked van?
Bulcsú: Nekem sincs. Bunkó ellenőrök, egyfolytában ugráltatják az embert. (zavartan nevet és viselkedik)
Feri: Mi bajod van? De tényleg, ideges vagy?
Bulcsú: Nem.
Feri: Ja, jó. Erre mész?
Bulcsú: Nem, nem, arra. (az ellenkező irányba mutat)
Feri: Nem baj, ráérek, veled megyek. Legalább beszélgetünk.
Bulcsú: Jó. Persze.
Felszállnak.
Feri: Hová tűntél? Külföldön voltál? Dolgoztál, vagy utazgattál?
Bulcsú: Utazgatok, dolgozgatok…
Feri: Az jó lehet… És ott dolgozol?
Bulcsú: Hol?
Feri: Hogy-hogy hol? Külföldön…
Bulcsú: Ja, nem.
Feri: Hát? Itt a városban? De csak azért kérdezem, mert nem hallom a nevedet forogni mostanában… (Bulcsú nem válaszol, csak zavartan viselkedik)
Bulcsú: Veled mi van?
Feri: Velem? Hát… én vezetem a csapatot.
Bulcsú: (kezet fognak) Gratulálok… Őszintén.
Feri: Nem volt nehéz, miután elmentél. Kérdezhetek valamit?
Bulcsú: Persze…
Feri: Természetesen nem tartozik rám, úgyhogy ha… ha nem akarsz, ne válaszolj. A terveidről, a munkádról. Nem volt azóta sem semmi, ami akár a közelébe érhetett volna. Elraktam minden vázlatot, minden papírfecnit.
Bulcsú: Minek?
Feri: Arra az esetre, ha visszajönnél. Az biztos, hogy minden megváltozna. De legalábbis a feje tetejére állna. (nevetnek) Miért nem fejezted be?
Bulcsú: (elkomorodik, és sóhajt egy nagyot) Amikor már évek óta úgy kelsz fel, hogy minden áldott nap, minden csatát meg kell nyerni… mindig be kell bizonyítani, hogy te vagy a legjobb, nagyon elkezdtem félni, hogy… mi van, ha nem én vagyok a legjobb. Nem akartam félni.
Feri: Kár, hogy nem fejezted be. (Bulcsú egyet vigyorog) Tudod, hogy hol találsz meg, ugye? Gondold meg!
Bulcsú: Jó a nyakkendőd!
Feri: Kössz. (kezet fognak búcsúzóul) Gondold meg!
Bulcsú: Örülök, hogy láttalak!
Feri: Én is…
Feri feláll, még integetnek, aztán leszáll. Bulcsú sóhajtozva, gondoktól gyötörten hátrahajtja a fejét az ablaknak.
Béla és Szofi a metrómozdonyban ülnek, és beszélgetnek.
Béla: Nem kell minden nap szendvicset hoznod…
Szofi: Én szeretek… Én szeretek lejárni ide. (elgondolkozik) Apu?
Béla: Tessék!
Szofi: Szerinted én dilis vagyok?
Béla: (nevet) Az, hál’ Istennek!
Szofi: De most komolyan kérdezem.
Béla: Ne kapkodj! (megpöcköli Szofi orrát)
Szofi: Úgy is utáltam már ezt a melót. (a jelmezére mutat)
Béla: Lesz majd jobb. Sokkal jobb!
Szofi: Ja.
Hirtelen Béla feje fölött kék fény jelenik meg.
Szofi: Na most pont úgy nézel ki, mint egy angyal!
Béla: Hátha még legénykoromban láttál volna! (nevetnek)
Az aluljáró kihalt, Muki egyedül fekszik a padon, mire Bulcsú megjelenik. Szomorúan föléje hajol, majd továbbmegy. Egy, a falon lévő vörös kört bámul, mikor hirtelen elszalad előtte egy fekete ruhás valaki, és utána ered. Nem éri utol, csak egy tömeget talál, akik valamit körülállnak, s ő is tolakodni kezd, hogy megnézze, mi történik. Beáll a legelső sorba.
Bulcsú: Elnézést! (tolakszik)
Tibi: Bulcsú!... Laci! Segíts! Laci! Hozok segítséget!
Professzor: Mondjál már neki valamit!
Laci remegve egy utast térdepeltet maga előtt, és egy kést szegez a torkának. Orrából ömlik a vér, haja csapzott.
Laci: Kiszállítottam a kocsiból!... Erre orrba vágott!!!
Bulcsú: Értem! Nem lenne jó, ha bajba kerülnél miatta.
Laci: De nem én kezdtem!!!
Bulcsú: Elhiszem, elhiszem… Tudom, hogy nem te kezdted. Csak, ne szúrj ki magaddal!
Laci: Kértem a menetjegyét, erre megütött… Csak úgy megütött… Orrba vágott…
Bulcsú: Figyelj… Értem… csak hagyd békén. (kérlelő szemekkel ránéz)
Laci: (viszonozza pillantását) Unom ezt az egészet… (hatásszünet, majd elvágja az utas torkát… mély döbbenet)
Bulcsú bolyong a sínek között. Meglát egy flexiző munkást, hosszan ránéz, mire az is viszonozza tekintetét. Továbbmegy, az álló metrókocsik között sétál, mikor az egyikben világosságot lát, és meglátja Bélát, amint éppen vacsorázik. Odamegy hozzá.
Bulcsú: (mosolyogva) Jó étvágyat Béla bá!
Béla: (barátságosan) Bulcsú! Szevasz! Hát mit keresel te itt?
Bulcsú: Maga mit keres itt!
Béla: Én? Hát… éjszakai bagoly vagyok. Gyere, egyél! Béla-tál!
Bulcsú: Köszönöm szépen! (nevetve leül Béla mellé) Köszönöm! (Béla odanyom neki egy szelet kenyeret)
Béla: Uborka, paradicsom, alma, hagyma…
Bulcsú: Hagyma… (Béla odanyújtja neki) Köszönöm.
Béla: Fazon bemegy a kocsmába, és rendel tíz pálinkát. A csapos visszakérdez, na de uram, tízet? Adja már! –mondja a pasas. Ismered?
Bulcsú: Nem.
Béla: a kocsmáros kitölti a tíz pálinkát, és kiteszi a pultra. A pasas fogja az elsőt és a tizediket, kiemeli a sorból, és kiönti a földre. A többi nyolcat, egyiket a másik után behajítja. A csapos megdöbbenten kérdezi, na de uram? Miért öntötte ki azt a két pohár pálinkát? Nézze fiam, azért, mert az elsőnek mindig nagyon rossz az íze, az utolsótól pedig mindig rosszul vagyok. (Bulcsú sokáig csak néz, majd elkezd nagyon röhögni, mire Béla is) Ennyire fáj?
Bulcsú: Borzalmas… Én ilyen rosszat még sose hallottam… (nevetnek)
Béla: Béla-vicc. Akkor ne mondjak el még egyet?
Bulcsú: Nem… (nevetnek)
Béla: Nem, egyél csak… (Bulcsú hirtelen elkomolyodik, és nekidől a kocsi falának fejével)
Béla: Egyél!
Bulcsú meghallja egy metró zaját.
Bulcsú: Köszönöm szépen! (gondterhelten feláll)
Béla: Maradj még!
Bulcsú visszaszól az ajtóból:
Bulcsú: Hogy lehet innen kijutni, Béla bá?
Béla: Rengeteg kiút van, Bulcsú!
Bulcsú szomorúan elfordítja tekintetét, majd elmegy, Béla még gondolkodik.
Bulcsú megviselten sétál vissza a sínek között. Nagyon rosszul érzi magát. A bagoly ránéz, ő pedig felfelé két lyukra, amelyekből fény szűrődik, de ő középen, a sötétségben áll.
Az ellenőrök zavartan beszélgetnek az orvosi rendelő folyosóján. Az orvos kikiált a rendelőből.
Orvos: Kapitány Iván!
Tibi: Még sohasem voltam pszichológusnál…
Professzor: Nem nagy ügy.
Tibi: De nem szeretem, ha valaki turkál a fejembe.
Professzor: Neked aztán nincs mitől tartanod, ahol nincs víz, ott nem lehet hullámot csinálni!
Tibi: Mi?
Professzor: Semmi.
Bent az orvosnál.
Tibi leül, nem szól semmit se, majd hirtelen vigyorogni kezd.
Muki: Úgy hívják ezt a betegséget, hogy narkolepszia. Összefoglaljam? Igen. Hát, hogyha konfliktus van, akkor egyszerűen nem tudom, tehát utána felkelek valahol, és nem tudom, mi történt.
Professzor: (szorongva) Van egy visszatérő álmom, hogy a túlvilágon, akiket megbüntettem, mind ott vannak, és tüzes vassal, harapófogóval kínoznak…
Lecsó: (italt bontogatva) Én már nem csinálom azt, amit a többiek csinálnak, hogy két dekás eldugva a WC-be, a tartályba. Én viszem magammal. Szépen beosztottam, ügyesen, ez egy kortyika…
Nő: Ugye hát az ember gúnyolják…
Férfi: Beiratkoztam egy, ööö… meditációs jógatanfolyamra…
Nő 2: Elveszítem a nőiességemet, mindent…
Férfi 2: Ezekre a neonfényekre nem kéne felírni valami szemüveget?
Férfi 3: Nem, amikor mániás állapotban vagyok, akkor nekik megyek egyszerűen.
Tibi: Ez mi? (egy nagyítót felemel az asztalról)
Csúnya nő: Ellenőriztem, hogy van-e jegye… és olyan sármos volt, és olyan jóképű… Kedvesen mosolygott rám, csodálkoztam is rajta, hogy-hogy mosolyog egy ellenőrre? Valószínűleg mégsem azt látta bennem, hogy én egy ellenőr vagyok, hanem a nőt.
Férfi 4: Kellene valami…
Férfi 5: Mit várnak tőlem? Ez a sok fasz itt…
Férfi 4: Nem basztam két hónapja.
Férfi 6: És mi az, hogy idegeneknek tilos a bemenet?
Férfi 7: Nem felejtetted otthon az igazolványt…
Férfi 8: Egyből könyököst, térdesek, megy fejre, nincs mese…
Férfi 3: Az öcsémmel állandóan versengünk, akár a focipályán vagyunk, mindenütt. Nem tudom, most újabban zenélünk, zenekarban, ketten, de ott is. Ő dobol, én billentyűzök, de mindig megy a versengés...
Férfi 8: Egyszerűen nem értem, a Miklós folyton szarakszik velem, már a zenekarban is…össze-vissza mindenféle hangszeren játszik…egyszerűen az idegeimre megy már.
Gonzó: Félek…
Férfi 4: Kéne egyet baszni!
Férfi: Hamünöve-zümönöve…
Férfi 9: Kutyákat akartam tanyészteni…
Férfi 10: Fel is vettek végül, és…
Professzor: Kiszedik az agyvelőmet…
Férfi 3: Ez a depresszió…
Nő: Rendnek kell lenni…
Férfi 4: Adjon valami tablettát…
Férfi 8: Nem lehet csinálni, nem tudod egyből…
Nő 2: Úgy fáj a lábam…
Muki: És ott viszont a végén, állítólag.
Férfi: És ebbe a koszba, porba… Grafitpor…
Férfi 11: És ez mit jelent?
Nő: Elnézést…
Férfi: Ki a legjobb?
Férfi 8: Megtámad egyből…
Férfi: Nem bírom!
Férfi 5: Én vagyok a legjobb…
Muki megint kiborul, de már a doki is annak a határán van…
Tibi: (még egyszer bemegy, félbeszakítva egy vizsgálatot) Bocsánat, doki! Hallod? Bocs! Mennyi? Megveszem, hallod? (az orvosi nagyítóra mutat) Add már nekem!
Az orvos teljesen ki van, furcsa grimaszt vágva ránéz.
Bulcsú az aluljáróban verekedés zajaira lesz figyelmes. Odamegy, és meglátja Macit néhány ellenőrrel verekedni. Jelmeze szakadt, de úgy néz ki, ő az erősebb. Bulcsú megpróbálja lecsitítani a kedélyeket, ezért lefogja Macit, de inkább úgy, mintha átölelné.
Maci: (a verekedőknek) Lazítsál már!
Bulcsú: Mi történt?
Ellenőr: Önvédelem!
Bulcsú: De hát mi nem verjük az utasokat!
Ellenőr: Tökön rúgott…!
Maci: Csak amikor elkaptál…!
Margit: Te kurva!
Maci: (kikelve magából) Te vasfogú picsa! Megtámadtatok négyen…!
Bulcsú: (lefogja) Jó, elintézem, elintézem…
Ellenőr: Ezt jelenteni fogom!
Bulcsú: És mit fogsz jelenteni? Hogy megtámadott titeket egy maci?
Margit: (siránkozva) Maci? Ez egy agresszív állat!
Ellenőr: Margit!
Bulcsú: (Macinak) Na gyere!
Maci puszit dob a szétvert ellenőröknek, miközben Margit elkezdi vizsgálgatni az Ellenőr tökeit.
Ellenőr: Margit! (az oszlop mögül előjön egy másik ellenőr) Te meg hol voltál?
Bulcsú és Maci a mozgólépcső alján.
Maci: Te nem… nem akarsz feljönni egy kávéra? (Bulcsú szomorúan felnéz a lépcsőre) Ja persze, dolgozol.
Bulcsú: Viszont tudok itt lent egy jó helyet.
Maci: Mit? Hogy? (nem hallja a jelmeztől, ezért lehajtja)
Bulcsú: Tudok itt lent egy jó helyet.
Szofi: Ja, most már hallom. (vigyorog)
Bulcsú: Meghívlak.
Szofi: Oké.
Egy automatánál állnak, most adta ki a kávét.
Bulcsú: Cukrot?
Szofi: Aha. (Bulcsú beledobja a lány kávéjába) Szép hely… Gyakran jársz ide?
Bulcsú: Csak ha be akarok vágódni egy lánynál… (Egymásra vigyorognak.)
Egy padon ülnek, iszogatják a kávét, Maci félig kibújva jelmezéből.
Szofi: Kössz. (Bulcsú eddig fogta a kávéját, hogy addig a lány kényelembe helyezhesse magát) És szeretsz itt lenn dolgozni?
Bulcsú: Megszokja az ember…
Szofi: Ja. Sosem gondoltam volna.
Bulcsú: Mit?
Szofi: Hát, hogy milyen nehéz nektek.
Bulcsú: Minket mindenki utál…
Szofi: Na jó, ez most egy kicsit paranoiásnak hangzik ám…
Bulcsú: Nem, ez teljesen tiszta. Minket mindenki utál… Te mért nem veszel soha jegyet?
Szofi: (nevet) Miért nem veszek jegyet? Mert nekem nem is kell jegyet vennem. Mert az én apám, az metróvezető ám…
Bulcsú: Ki a te apád?
Szofi: Biztos ismered. A Béla. (Bulcsú megdöbbenten odafordul)
Bulcsú: Te a Bélának a lánya vagy?
Szofi: Igen, miért?
Bulcsú: Én nagyon szeretem a Bélát. (a lány mosolyog) Kérdezhetek valamit?
Szofi: Aha.
Bulcsú: Az igaz, hogy… azelőtt mozdonyt vezetett?
Szofi: (elkomorodik) Aha.
Bulcsú: És az is igaz, hogy összetört a Keletiben három vonatot…?
Szofi: Igen, igen, de nem sérült meg senki… (hallgatnak) Hát, kicsi volt a féktávolság…
Bulcsú: Ja, van ilyen…
Szofi: Hát van… Szóval holnap lesz a jelmezbál. Láttam a plakátokat. Jössz?
Bulcsú: Nem. Illetve biztos itt leszek lent, de nem öltözök be semminek.
Szofi: De miért? Ez a vicc az egészben.
Bulcsú: Elég vicces vagyok én így is.
Szofi: Te ki elől bujkálsz?
Bulcsú: (elgondolkozik) Találkozunk holnap?
Szofi: Aha… (mosolyog) Elviszel a bálba?
Bulcsú csak bólogat, Szofi meg elvigyorodik.
Bulcsú jókedvűen sétál a tömegben, mindenkire ráköszönget.
Bulcsú: Helló!... Jó napot!
Hirtelen megpillantja Gyalogkakukkot, amint az éppen fülhallgatóval a fején a cipőjét köti. Az is észreveszi. Bulcsú magabiztosan, lassan felhúzza a karszalagját, s szemével kihívja versenyezni. Gyalogkakukk veszi a lapot, állja a tekintetét. Közben megérkezik a metró (vörös ablakokkal!), Gyalogkakukk felszáll, mire Bulcsú is. Összenéznek, majd a srác leszáll. Bulcsú szintén. Majd ugyan ez még egyszer, azonban most becsukódnak az ajtók, s ők lent maradtak. Elkezdenek futni, Gyalogkakukk elől, Bulcsú utána… Hirtelen a semmiből Bulcsú elé szalad a fekete csuklyás Árny, és belöki Gyalogkakukkot a metró alá. Bulcsú moccanni sem tud a döbbenettől és az ijedtségtől. Az Árny hosszan a szemébe néz, Bulcsú nagyon rosszul van. Az alak Bulcsú felé indul, válluk összeér, majd a következő pillanatban nincs sehol. Bulcsú nagyon rosszul néz ki. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
