| Hírek : Csak szex és más semmi |
Csak szex és más semmi
2005.12.30. 19:16
A Csak szex és más semmi eredetileg egész másképp nézett volna ki. Schell Judit játszotta volna Dobó Kata szerepét, Dobó Kata Schell Juditét és Csányi Sándorból sem lett volna a világ legszebb fenekű pasija, csak egy török büfés.
A Csak szex és más semmi eredetileg egész másképp nézett volna ki. Schell Judit játszotta volna Dobó Kata szerepét, Dobó Kata Schell Juditét és Csányi Sándorból sem lett volna a világ legszebb fenekű pasija, csak egy török büfés. Aztán Goda Krisztina rendező újraosztotta a lapokat és most mindenki elégedett. Saját bevallásuk szerint.
Csányi Sándor: Igazából nem utálom én ezt
- Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztad, kicsit eleged van abból, hogy te lettél az ügyeletes "lányok kedvence". Erre most elvállaltál egy szerepet, ami még inkább ráerősít erre az imidzsre.
- De várjál, annyira igazából nem utálom én ezt! Azért nagyon jó dolog romantikus vígjátékot készíteni, ilyen szerepeket játszani, szerelmesjeleneteket forgatni, nagyon pasinak lenni! Nekem ez sokkal jobban megy, mint ha ellenszenves karaktert kellene játszanom. Börcsök Enikővel beszélgettem nemrég arról, hogy mindketten igyekszünk a negatív hősöket is rokonszenvessé tenni, a szerethetőség felé csalni. Goda Krisztának is kifejezetten kérnie kellett arra, hogy Tamás, a karakterem eleinte legyen ellenszenves a nézőnek, legyen nagyképű és felületes - amilyennek Zsófi látja -, és csak később szeressük meg, amikor már megszületik az intimitás a két főszereplő között.
- A végén még te leszel ennek a kornak a Jávor Pálja!
- Hallottam már néhány hasonlatot magamra vonatkozóan, de Jávor Pált még nem! Tetszik, én nagyon bírom a Jávor Pált. És azt is, hogy az ő filmjeit ma is meg lehet nézni, ma is élvezem.
- A Csak szex és más semmi-ben egy színészt alakítasz, aki a magánélete történéseit nem tudja kizárni a szakmából. Amikor szakítanak vele, akkor rosszul játszik a színpadon. Te is ilyen vagy?
- Nem, szerintem ez fordítva működik: minél nagyobb a baj a valóságban, annál jobb játszani, mert akkor mindent el lehet felejteni. Kicsit olyan vagyok, mint az a szerencsejátékos, aki belép a játékterembe, és hirtelen minden más megszűnik számára - nincsenek magánéleti zűrök, csak a kártya van. Nagyon jó átköltözni egy olyan világba, ahol tökéletesen ismered a játékszabályokat. Azt hiszem, ezzel magyarázható, miért vannak munkamániás emberek - mert ez az a terület, ahová mindentől el tudnak menekülni. Nincsenek kósza gondolataid, egy dologra tudsz koncentrálni, és ez nagyon hasonlít a boldogsághoz.
- Neked elvileg nincs okod menekülésre: a magánéleted éppen olyan sikeres, mint a karriered.
- Nekem azóta van ilyen jó dolgom, amióta Liával (Pokorny Lia, színésznő - a szerk.) összejöttem, 5 és fél éve. Azóta valahogy jól sikerülnek a dolgok, és jól érzem magam - bár félek erről beszélni, mert ha az ember kimondja, akkor elmúlik.
- A filmbeli karakterednek nem könnyű megszerezni a szerelmet, mert nem meri bevallani magának, hogy szerelmes. Te könnyen felismerted?
- Természetes, ha egy szerelemnek meg kell járnia bizonyos stációkat, és a különböző rétegei egymásra épülnek. Felismerni pedig úgy lehet, hogy az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy a másik jelenlétében sokkal szabadabbnak érzi magát, mint egyedül - már nem is tudom, kitől hallottam ezt a szöveget. Mindenesetre nagyon igaznak tartom. Az embernek annyi ember előtt kell szerepet játszania, és olyan jó, ha valaki előtt nem érezzük ezt a kényszert.
- Lehet majd titeket együtt látni Liával filmben vagy színpadon?
- Tulajdonképpen most is játszunk közös darabban, a Radnóti Színház Karneválvégi éjszaka című előadásában. Csak épp mindkettőnknek más a partnere: Lia Schneider Zoltán feleségét játssza, az én feleségem pedig Marjai Virág. Viszont a darab végén van egy jelenet, amikor mindkét pár a színpadon van, és én azt mondom Virágnak: "Na gyere, menjünk haza!". Ilyenkor a látómezőmben mindig ott van Lia, és magamban azon nevetek, hogy ezt már neki mondom.
Dobó Kata: Ha nő lenne, megfojtanám!
- Hét éve nem láttunk magyar filmben, és az alakításodon meg is látszik az eltelt idő - sokkal érettebb lett. Minek köszönhető ez?
- Egyrészt ez egy nagyon jó lehetőség volt arra, hogy megmutassam: mit tudok most, mi az, amit magamra szedtem az elmúlt pár évben; másrészt meg tényleg rengeteget tanultam kint. Azért ezt sem tartom egy "hú, de nagyon összetett karakternek", de azt gondolom, viszonylag jól sikerült. Még én is meg voltam elégedve, pedig az nagyon ritka. Az elmúlt pár évben ez nemigen fordult elő.
- Mikor voltál utoljára ilyen elégedett?
- Talán 12 évvel ezelőtt Földessy Margit stúdiójában, amikor elmondtam egy Shakespeare-monológot, és a jelen lévő nézők - főleg szülők - felállva tapsoltak. A monológ egyébként egy olyan jelenetben volt, amit Fenyő Ivánnal játszottunk, aki most szintén Los Angelesben próbálja ki magát. Én akkor gondoltam azt először, hogy "váu, ezt akarom érezni minden nap!"
- Fenyő Iván most majdnem ugyanarra az útra lépett, amin te jársz.
- Igen, és találkoztunk is kint. Nagyon jó fizimiskájú fiú, a külső adottságai abszolút adottak ahhoz, hogy befusson. Borzasztó tehetséges is, csak nem szabad feladnia. Ő egyelőre nagyon az elején tart, még ügynököt keres. Olyan kevesen tudják itthon, hogy milyen nehéz. Óriási dolog, hogy kapott egy szerepet Sam Mendestől, hogy több ezer fiú közül kiválasztották. Én csak a legjobbakat kívánom neki - biztos azért, mert fiú. Ha nő lenne, megfojtanám! (felnevet)
- Könnyebb egy fiúnak befutnia, mint egy lánynak?
- Igen. Nem tudom, miért, de minden jel erre utal. Úgyhogy lehet, hogy Ivánt előbb látjátok majd amerikai filmekben, mint engem.
- Téged nem akadályoz kint, hogy Andy Vajna a párod?
- Biztos sokszor nem segített, de sokszor meg segített. A válogatásokon pedig nem nagyon tudják rólam, ott szó sincs ilyesmiről.
- Te hogy csinálod, hogy évek óta nem érted el a célodat, és mégsem adod fel?
- Fontos, hogy olyan emberek vesznek körül, akik biztatnak, ha néha rossz napjaim vannak. Néha... Nagyon nehéz volt megtanulni az elutasítást, és elfogadni, hogy tovább kell menni. El kellett fogadtatni magammal, hogy ez nem azt jelenti, hogy tehetségtelen vagyok, hanem hogy a rendező fejében élő karakternek nem felelek meg. Azt a pszichológiai módszert találtam ki, hogy megtörténik a válogatás, és utána nem gondolok rá. Vagy jön a telefon, vagy nem - én a következő napra koncentrálok.
- Az önbizalmadon mennyit segít, hogy itthon még mindig főszerep vár rád?
- Biztos, hogy sokat számít. Ez egyébként a 22-es csapdája: ha nincs munkád, nem hívnak, ha pedig hallják, hogy dolgozol, akkor odafigyelnek rád. Ez az év hál' Istennek elég jó volt, három filmben is játszottam. Nemrég fejeztem be egy 20 perces rövidfilmet egy orosz író-producer-rendező párossal, amit játszani fognak a Sundance-en, és megcsináltam egy 4 napos Shakespeare-kurzust, tehát nincs olyan nap, hogy ne ezzel foglalkoznék.
- Nehéz volt ide visszailleszkedni, amikor hazajöttél forgatni?
- Egyáltalán nem. Filmet forgatni tulajdonképpen mindenhol ugyanolyan - azzal a különbséggel persze, hogy itt kevesebb a pénz. De ennek néha előnyei is vannak: összehozza az embereket. Itthon például elképzelhetetlen, hogy az ember el tudjon vonulni, mert nincs saját lakókocsink. De minden más ugyanúgy működik. Marha jó színészek dolgoznak Magyarországon. Megkockáztatom, hogy sokkal jobbak, mint kint.
- A társaságba sem volt nehéz beilleszkedni?
- Eleinte nagyon vicces volt: megérkeztem a reptérre, értem jött egy produkciós autó, és már vittek is próbálni, mert másnap kezdődött a forgatás. Én nagyon sok időt és pénzt fordítottam kint arra, hogy az akcentusomat lefaragjam, erre belépek a próbára, és ilyeneket kezdek el mondani: "nem hiszm eal!". Hallottam, hogy nem úgy kéne ejteni, ahogy én csinálom, de egyszerűen nem tudtam másképp megszólalni. Goda Kriszta, a rendezőnk felajánlotta, hogy hív egy beszédtanárt, de én azt mondtam: "Ne hülyéskedj már! Azt akarod mondani, hogy nem tudok magyarul?" Végül mégis szükségem volt rá, így tudtam csak visszazökkenni. Az első jelenetem is úgy kezdődött, hogy azt kell mondanom: "Jó reggelt!", és ehelyett úgy mondtam: "Jou ueggelt!" Szóval rémes volt. A végén már csak Kriszta hallotta az akcentusom, mert ő élt kint Los Angelesben, és nagyon vájtfülű. Ahányszor rám szólt, azt ordítottam: "Megöllek!" Együtt röhögtünk rajta.
- Milyen volt hosszú idő után újra Csányi Sanyival dolgozni, akivel együtt vettek fel titeket a Főiskolára?
- Olyan, mintha nem is játszanánk. Egy barátnőm is megkérdezte tőlem, hogy milyen volt megcsókolni a Csányi Sanyit. Én meg mondtam: nem tudom. Egyrészt amikor az ember benne van egy szerepben, akkor nem úgy érzékel, mint máskor, másrészt nem most csókolóztunk először. Mi egy egyértelmű páros vagyunk, abszolút vesszük egymás humorát, soha nincs köztünk sértődés, egyszerű vele dolgozni.
- Goda Kriszta először Schell Judit szerepére nézett ki téged. El tudnád játszani azt a karaktert is?
- Biztosan el tudnám játszani, de most nekem nagyon kihívás volt Zsófi figurája. Annyira más, mint én vagyok - Dóra szerepe pedig közel áll hozzám. Örülök, hogy Kriszta meggondolta magát.
Schell Judit: Egy kicsit azért kell mutatni
Te mindig jól játszol? Nincs olyan szerep, amit ne tudnál megoldani?
- Dehogynem, most is játszom olyan szerepet, amiben nem vagyok jó. Saját magammal szemben sokkal kritikusabb vagyok, mint te, ezek szerint.
- Van olyan ember, akit megkérnél, hogy nézzen meg ebben a filmben, mert kritikus veled szemben, és fontos a véleménye?
- Volt ilyen, az egyik barátnőm. Még akkor küldtem el egy vetítésre, amikor a filmnek nem volt rendes hangja, zenéje. Egyébként egy dramaturg lány, és arra kértem, hogy legyen nagyon őszinte. El is mondta a véleményét, és azóta újra látta a filmet. Azt mondta, nagyon sokat fejlődött.
- Ezek szerint van egy pont olyan kapcsolatod a valóságban, amilyet a filmben élsz meg - csak fordítva. A filmben te vagy a dramaturg, és a Dobó Kata alakította színésznő a legjobb barátnőd.
- Igen.
- Ez a forgatás közben eszedbe jutott?
- Igen. Nagyon sokszor gondoltam rá, és arra, ahogy ő viszonyul a férfiakhoz, ahogy szeretne gyereket. Nagyon hasonló cipőben jár, mint Zsófi, a karakterem.
- Mit éreztél, amikor viszontláttad az alakításod a vásznon?
- Úgy kb. a 25. perctől elkezdtem élvezni, addig csak néztem a jelenetek egymásutánját, és figyeltem a hozzátartozóim és a stábtagok reakcióit. Nagyon sokat segít az élvezetben, hogy egy nagy vásznon látja az ember, és a terem minden sarkából érkezik a hang. Ugyanakkor érdekes magamat látni egy olyan helyzetben, amibe havonta belekerülök, amikor moziba megyek. Noha végig fájt a fejem a vetítés alatt, sikerült elérni, hogy már nemcsak a hibáimat figyeltem, hanem el tudtam vonatkoztatni, és élveztem az egészet.
- Jól döntött Goda Kriszta, hogy nem Zsófi szerepét osztotta rád, amit eredetileg akart?
- Szerintem jól döntött. Még a Sanyi szerepét játszhattam volna el jobban. (nevet)
- Nagyon sok színésznő van most reflektorfényben a te generációdból - és az egykori osztálytársaidból is szinte mindenki ismert lett (Marozsán Erika, Kéri Kitti, Gregor Bernadett). Jól megfértek ennyien egymás mellett?
- Szerintem elférünk, bár olyan nagyon sok film nem készül. Bizonyára erre a szerepre is akadt volna öt másik színésznő, aki el tudta volna játszani. Hát, most rám került a sor - ők meg játszottak olyat, amit én is el tudtam volna. Nem hiszem, hogy egymás vizeit zavarnánk - főleg a régi osztálytársaimmal. Erika ugyebár elment Németországba, oda nem megyünk utána. Oda csak a Gryllus Dorka ment utána, majd megküzdenek egymással. Én bízom benne, hogy mindenkinek eljön az a szerep, amivel sikert arathat - vagy kettő, három, esetleg több.
- Mostanában minden romantikus vígjáték egy szingli életéről szól. Szerinted lehet szingli az, akinek már van egy gyereke?
- Szerintem nem. Ha valakinek van gyereke, akkor már mindig van valakije, hál' Istennek. Én jó pár évet töltöttem így. Akár szingli is lehettem volna, de nem voltam az, mert mindig volt egy pasi az életemben, aki felülmúlt mindenkit. Nagyon magasra tette a lécet a férfiaknak.
- Te is magasra tetted a lécet nekik - sokat mutatod a tested a filmben!
- Biztos ki fogják tárgyalni, hogy kinek milyen a feneke vagy a hasa vagy a háta - én többet nem mutattam. Éppen elég, ha ezen elcsámcsognak egy darabig. Ennyit felvállalok, többet nem! Egyelőre... Ebben a filmben szerencsére nem is volt szükség többre, nem a meztelenségről szól.
- Azért elég hangsúlyos a testetek a filmben!
- Ha egy filmnek az a címe, hogy Csak szex és más semmi, és csöpögő szájjal bejönnek a nézők a Dobó Katára, akkor egy kicsit azért kell mutatni... Csak egy kicsikét... (nagyon nevet)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
